Az éjszaka töprengő, önmagával szembesülő Kosztolányi képe ismerős lehet más versekből (Hajnali részegség) is. A sötétség elfedi a nappali világ tarkaságát, csábító és elvakító képeit, képzetét. Az éjszakáben szembesülhet önmagával, "önnön "lecsupaszított" énjével az ember. Kosztolányi éjszaka érti meg: minden földhöz "láncolt" öröm csak "hívság", "hiábavalóság". A valódi értékeket ("s már nem vagyok otthon az égben") elfedő kulissza. A versben mindezt Kosztolányi a "van" és "nincs" szavak szembeállításával is jelzi: tíz "van"-nal áll szemben az egyetlen "nincs" - s mégis milyen fenyegető és szomorú ez a "nincs"! A nincs szóra ráadásul rímel a "kincs", ami így, többszörösen kiemelve a vers kulcsszavává válik. ("mert nincs meg a kincs, mire vágytam") Ég: szemben a földi (testi, anyagi, halandó) világgal az ég az istenek (halandó anyaghoz nem kötött lények) birodalma. Az ég éteri világa mindig a földöntúli, nem evilági, örökkévaló, ám lelkünkben is ottlakozó boldogság, szépség és idea lakhelye egyben.
Az "égi boldogság" kifejezésével találkozunk Csokonainál (Reményhez) és az "égi szép"-pel pedig Vörösmarty költészetében (Csongor és Tünde).
Az első világháború évei hullámvölgyet jelentenek Kosztolányi költészetében. A Boldog, szomorú dal születése A háború utáni első kötete (1920), a Kenyér és bor nyitó-, létöszegző verse a Boldog, szomorú dal. A vers az ifjú- és felnőttkor határára érő költő műve. A háború borzalmai felnőtté és egyben kiábrándulttá tették Kosztolányit. A gyermekkor menedéke egyre távolabb kerül időben tőle, s a gyermekkor álmai, vágyai is mintha együtt távolodnának az emlékekekkel. Kosztolányi ekkor szembesül a szomorú ténnyel: egykori önmagának "kincsei", álmai nem, vagy éppen másképp valósultak meg, mint azt szerette, képzelte volna. A Boldog, szomorú dal gondolatait, életérzését viszi tovább és hordozzák majd A bús férfi panaszai című 1924-es kötet versei is. A Boldog szomorú dal című vers elemzése (vázlat) Címe: Boldog, szomorú dal Apja neve: Kosztolányi Dezső Születési ideje: 1917 A vers címe paradoxont rejt. A paradoxon önellentmondáson alapszik: jelen esetben a boldogság és szomorúság látszólag egymást kizáró, egyidejű jelenlétére utal.
A második olvasat látszik valószínűbbnek, mivel maga a vers is ellentétező szerkezetű. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
A vers lehetséges elemzését találod itt. A Boldog, szomorú dal Kosztolányija Előzmények Kosztolányi az 1910-ben kiadott Szegény kisgyermek panaszai c. verseskötetének köszönhette népszerűségét. A szecessziós nyelvezetű, rendkívül harmonikus felépítésű kötet a gyermekkort tekintette az élet legértékesebb korszakának, mert benne a teljességet s a világgal való egységet élhette meg minden ember. A világra rácsodálkozó gyermek és az egykori önmagára visszatekintő felnőtt kettős szerepe, nézőpontja jelenik meg a kötet darabjaiban. E kettős szempont együtt érvényesül: a gyermek impresszióira a felnőtt tudata válaszol. A gyermekkor azonban végérvényesen a távolba tűnt, mikor kitört a háború. Bár Kosztolányira már egészen ifjú korától jellemző volt egyfajta felfokozott haláltudat (asztmás rohamai, gyenge idegzete csak elmélyítik) és egy végtelen kíváncsiság a halál titkainak kifürkészésére (mondják, a vágóhidak napi munkájának rendszeres nézője volt), azonban a háború borzalmaira, az első nagy világégésre nem lehetett "felkészülni".