A szántóföldi növények népszerűsítését számos ország kísértearomofózisok (kvalitatív evolúciós változások), amelyek közül az egyik a differenciált szervek - menekülés és gyökér megjelenése volt. Ezek a növények vegetatív szervei, amelyek részt vesznek a szervezet létfontosságú tevékenységének minden lényeges folyamatában, kivéve a szexuális reprodukciót (a generatív szervek felelősek). Főbb funkcióik a táplálkozás és a metabolizmus a külvilággal. A növényi élet egyszerre két környezetben - a légkör és a litoszféra - összefüggésben van a talaj és a levegő elsajátításának szükségességével. A speciális szervek kölcsönhatásba lépnek egymással. A magasabb növények vegetatív szerveit felosztjákföldalatti (gyökerek), és föld feletti (hajtások). A növény gyökere rögzített a talajban, a nedvességet és a tápanyagokat belőle, tárolására, és szállítani, hogy elkerülje, és bizonyos esetekben elvégzett vegetatív szaporítással. Módosított gyökerek gyökér gumók (csicsóka, dália), gumós növények (cukorrépa, sárgarépa), mentés-gyökér (pandanus, banyan), légi gyökerek (orchidea), légzési gyökerek (taksodium), szívó gyökerek (borostyán).
A leveleknek a fotoszintézisben van jelentős szerepük, abban a folyamatban, mely biztosítja a táplálék előállítását. Ami pedig a virágot illeti, ennek a szaporodásban van szerepe, ugyanakkor növeli a növény szépségét. Virágos növények A virágos növény életciklusa A virágos (magvas) növények csoportja (latinul Anthophyta), a szövetes növények osztályába tartozik. A növény szaporító szervei a virág és a magvas termés. A virágok lehetnek hímnősek (kétivarúak) vagy egyivarúak. Az egyivarú virágok vagy csak férfi- (porzók) vagy csak női (termő) szaporító szervet tartalmaznak, míg a hímnős virágok mindkettőt. Az egyivarú növények virága lehet egylaki, ha ugyanazon a növényen a hím- és a női viráglevél egyaránt kifejlődik. Ha hím és a női viráglevél más-más növényen helyezkedik el, kétlaki növényről beszélünk. A termő a bibéből, bibeszálból és a magházból áll, amelyben egy vagy több magkezdemény található. A porzót a pollennel teli portok és a porzószál alkotja. Egy virágos növény élete során a következő szakaszok különíthetőek el A magnak a talajban oxigénre, vízre és melegre van szüksége ahhoz, hogy kicsirázzon.
A legalkalmasabb időpont a tavasz, fikuszok esetében pedig a június-július. Túl nagyra nőtt növény megrövidítése moházással: ejtsünk bemetszést a törzsön, majd kenjük be gyökereztető hormonnal a metszés alatt helyezzünk el egy fóliazacskót, töltsünk bele mohát vagy rostos tőzeget és rögzítsük zárjuk le a zacskót felülről is, hogy a tőzeg vagy moha ne száradhasson ki ha megtörtént az átgyökeresedés vegyük le a zacskót, és vágjuk le a törzset, majd pedig ültessük cserépbe a meggyökeresedett részt Kaktuszoltás A kaktuszoltás nem tekinthető igazi szaporítási módszernek, viszont gyorsan virágképes növényt eredményez a lassan növekedő kaktuszok esetében. Az oltásra az áprilistól szeptemberig tartó időszak a legalkalmasabb. Ügyeljünk rá, hogy az oltvány világos meleg helyen legyen, és kissé nedvesen. Az oltás lépései: a hajtáscsúcs alatt metsszük át az alanynövényt, majd egy kés felületével tompítsuk el a vágási felület élét vágjuk le az oltandó részt, hasonlóan járjunk el, mint az alanynövény esetében mielőtt összeillesztjük a két vágási felületet, vágjunk le belőlük egy-egy vékony szeletkét illesszük egymásra a szállítónyalábok metszetét, majd gumival rögzítsük az oltást Kép forrása:
Feljegyezték, hogy a Gentiana kochiana és a Kalanchoe blossfeldiana szirmai virágzik a sejtek illékony turgornyomásán keresztül a növény adaxiális felszínén. Az olyan folyamatok során, mint az anther dehiscence, megfigyelték, hogy a szárító endothecium sejtek kifelé hajlító erővel járnak, ami a pollen felszabadulásához vezetett. Ez azt jelenti, hogy ezen szerkezetekben alacsonyabb turgornyomás figyelhető meg, mivel dehidratáltak. A pollencsövek olyan sejtek, amelyek hosszúkásak, amikor a pollen a megbélyegzésre, a carpal hegyre kerül. Ezek a sejtek gyorsan növekednek a turgornyomás növekedése miatt. Ezek a sejtek csúcs növekedést mutatnak. A liliomok pollencsövének 0-21 MPa turgornyomása lehet ebben a folyamatban. [ Stigma: botanika]
A szalagok vékonyak. A szívózóna felett a magatartás zónája, Egy vezetőképes szövet alkotja, és a gyökér hosszának nagy részét képezi. A gyökér edényén, felfelé a száron, víz és ásványi anyagok haladnak előre, amelyek közvetlenül feloldódnak benne. Egyes növényeknél a gyökerek módosíthatók a növények növekedésének kedvezőtlen körülményeihez viszonyítva és adaptálva őket. >
A növények vegetatív szervei aszeksualitásban vesznek résztszaporodás, amely egy fiatal test kialakulását jelenti a szülő bármely részéből. Ez a szaporodási módszer a természetben mindenütt jelen van, és aktívan használják a növénytermesztésben. Mind a speciális szerveket (rizómák, izzók, gumók, stolonok), mind a nem specializálódott (szárak, levelek) használja. Alacsonyabb növényekben a vegetatív szervek a teljes testük, például a gombás micélium.
Mi a gyökér? Ez egy nagyon fontos növényi szerv, amely biztosítja növekedését és létfontosságú tevékenységét. A szervek tudósainak megjelenése a Föld felszínének növényi fejlődésének szakaszához kapcsolódik. A gyökér a növény földalatti része, amelynek apikális növekedése sugárirányú. A gyökér fő funkciói: horgonyzás - vagyis a növény megtartása a talajban; és felszívja - a talajvízből és ásványi anyagokból a xylem (víztartalmú szövet) és a felszín alatti növényi részek között a fotoszintézis termeléséhez. Ezenkívül az antenna részeként szintetizáltáknövényi szerves anyagok, valamint a hormonok, aminosavak, alkaloidok stb. gyökerei halmozódnak fel benne, és tápanyagellátással rendelkeznek. A gyökér a növény vegetatív szaporításának szerve. A gyökér definíciója mellett mindig megjelenik a gyökérrendszer koncepciója, amelyet a gyár összes gyöke alkot. Tüntesse el a fő, a kiegészítő és az oldalirányú gyökereket. A fő (vagy elsődleges) gyökér megkapjaa fejlődés még mindig a csírázó gyökérben van.
Rizómaosztás Rizómaosztást is végezhetünk, ekkor arra kell figyelni, hogy minden darabkára 2 rügy jusson. Levélrózsa gyökereztetés A szobapalka különleges szaporítási módszere a levélrózsa gyökereztetés. 5cm-es nyéllel együtt vágjuk le a felső levélrózsát, a leveleket pedig rövidítsük meg kb. az egyharmadukkal. Az üstököt állítsuk nedves homokba, vagy kéz meleg vízbe. A levélrózsa közepén új hajtás képződik. Bujtás A hosszú hajtásokat képző növényeket (szájvirág, borostyán, kapaszkodó fikusz) bujtással is szaporíthatjuk. Kis cserépbe töltött szaporító közegre fektetjük a fiatal hajtást, majd pedig bemetsszük egy levélcsomó alatt, és drót segítségével rögzítjük. Amikor a bujtvány jól meggyökeresedik, leválaszthatjuk az anyanövényről. A moházás A moházás egy különleges szaporítási módszer, mivel alkalmazható a dugványról nehezen nevelhető növények szaporítására, valamint a felkopaszodott növények fiatalítására is. A módszer alkalmazható a dracénák, fikuszok, filodendronok és egyes aráliák esetében is.
A zigótából embrió fejlődik, amit a belső mag tápláló szövete vesz körül. Eközben a magház maggá fejlődik. A magház külső rétegeiből fejlődik ki a mag burka. Az érett burok nem más, mint a termés, ami lehet száraz, vagy húsos. Amikor a termés megérik, a magavak kiszabadulnak. A magvakat állatok, rovarok vagy a szél terjeszti. A megtermékenyült magvak a talajban ismét kicsíráznak életet adva egy újabb növénynek.
Csak azokból a magvakból fejlődnek ki fák, bokrok, virágok amelyek a talajban kedvező körülményekre találnak. Ha a növény elegendő oxigént, vizet és meleget kap, kicsírázik. Először a gyökér fejlődik ki, ezután megjelenik a hajtás, és elkezd a felszín felé növekedni. A hajtás tovább nő, míg végül a levelek és virágok is megjelennek rajta. A kifejlett virág tartalmazza azokat a szerveket, amelyek biztosítják a növény szaporodását. A szaporodásban az egyik legfontosabb szakasz a megporzás. A megporzás többféleképpen történhet, mint például szél, vagy rovarok által. A megporzást a megtermékenyítés követi. A bibén megtapadt két ivarsejtű pollenszemcse kicsírázik, létrehozva a pollentömlőt. A tömlő addig növekedik, míg a bibeszálon át elér a magházba, ahol az ivarsejt megtermékenyíti a magkezdeményt. A virágos növények esetében kettős megtermékenyítésről beszélhetünk: egyrészt az egyik ivarsejt megtermékenyíti a magkezdeményt, amiből egy diploid zigóta képződik, míg a másik ivarsejt a termőlevelek két poláris sejtét termékenyíti meg, amiből a triploid belső mag képződik.