A cserépkályhával való fűtésnek nagy hagyománya van Magyarországon, sőt, a mai napig több háztartás választja a fűtésnek ezt a hangulatos módját. A cserépkályha használata nem kimondottan nehéz feladat, viszont vannak szabályok, melyeket feltétlenül be kell tartanunk! Ha új vagy újrarakott kályhánk van, akkor mindenképp végezzük el a szárítófűtést, mielőtt használatba vesszük, ha ősszel vagy télen építettük be! Az első napon 2-3 kg fával kezdjük meg a fűtést, majd minden egyes nap újabb 2-3 kg-mal növeljük a tüzelő adagját! Körülbelül 7-10 napon keresztül végezzük a szárítófűtést úgy, hogy a hamuajtó eközben nyitva maradjon! A tüzelő építését kezdjük az apróbb tüzelőkkel (újság, papír), majd erre pakoljuk a kisebb és vékonyabb hasábokat, ágakat, ezek tetejére pedig a vastagabb darabokat! A rakás két oldalát kerítsük el két nagyobb rönkkel! Ha vegyes tüzelésű a kályha, akkor széndarabokat is oszlassunk el a rakás között! Figyeljük a kályha hőmérsékletét! Ha a cserépkályha fala átmelegedett, akkor ne adagoljunk további tüzelőanyagot a kályhába!
Én ezért nem javaslom víztér beépítését. Ha valaki mindenképpen ilyen fűtési combó megoldást szeretne, akkor erre a kandallót tudom javasolni.
Kezdőlap Hogyan fűtsünk cserépkályhával? A cserépkályhával való fűtés hagyománya a mai napig él a magyar háztartásokban, nem is csoda, hiszen rendkívül hangulatos a ropogó tűz hangja és látványa. Használatára hamar rá lehet érezni, viszont vannak szabályok, amiket mindenképp be kell tartani, ha ezt a fűtési módszert választjuk! A cserépkályha befűtésére használt alapanyagok a kályha típusától függnek. Eszerint megkülönböztetünk fa- és vegyes tüzelésű kályhákat. Míg az előbbi típust kizárólag fával, addig az utóbbit fával és szénnel tápláljuk. A cserépkályhával történő fűtés első lépése a huzat begyújtás előtti ellenőrzése. Abban az esetben, ha nem elég a huzat, mindenképp melegítsük elő a kéményt papírral vagy aprófával. Ha ezt ellenőriztük, akkor elkezdődhet a begyújtás, melynek lépései a következők: Hasonlóan a vegyes tüzelésű kazán begyújtásához, érdemes fokozatosan építeni a tüzet. Miután jobbról és balról megalapoztuk a tűz határát két vastagabb fadarabbal, középre helyezzünk papírokat és vékonyabb faágakat, ami nagyszerű alapot biztosít majd a rétegezéshez!
A legfontosabb tényező a fa nedvességtartalma. A nem megfelelő szárazságú fa tüzelése plusz 10-40% fafelhasználással jár, néha a tüzelést is ellehetetleníti. Elkormozódik, elkátrányozódik a kályha füstjárata és a kémény. A füstjáratban lerakódott koromréteg csökkenti a füstgáz és a kályha falazata közötti hőleadást, nagymértékben rontva ezzel a hatásfokot. A fakátránnyal átitatott, bűzölgő cserépkályha csak bontással "javítható". Tetemes kiadás! A tökéletlen égésből származó égéstermék szennyezi a környezetet. A tűzifa nedvességtartalmának méricskélésére szolgáló eszközök működési elve az elektromos ellenálláson vagy az elektromos kapacitáson alapul. (Megkülönböztetünk nettó és bruttó víztartalmi százalékot. ) A tűzifát általában a vegetációs időn kívül, télen termelik ki. A kora tavasszal megvásárolt, "konyhakészre" hasogatott és megfelelően tárolt fa őszre tüzelésre megfelelő. Az egyméteres választék eredeti hosszban és kérgében hagyva viszont csak a következő szezonban fűthető. Az égés szükséges feltétele még az égést tápláló levegő, oxigén, a huzat.