Nyisd ki a szád. A szám? – Tágabbra. Gyengéden a számba teszi a két golyót. – Síkosítani kell őket. Szopjál – utasít, de kedves a hangja. A golyók hűvösek, simák és meglepően súlyosak. Fémes ízük van. Száraz a szám, de összegyűlik benne a nyál a szokatlan tárgy körül. Christian szürke szeme nem szakad el az enyémtől. Szentséges pokol, ez beindít. Mocorogni kezdek. – Maradj nyugton, Anastasia – figyelmeztet. – Állj. – Kiveszi a golyókat a számból. Félrehajtja a takarót, és leül az ágy szélére. – Gyere ide. Megállok előtte. – Most fordul meg, hajolj előre, fogd meg a bokádat. Pislogok, és elsötétül a képe. – Ne habozz – korhol finoman, és van valami a hangjában. Aztán a szájába rakja a golyókat. Basszus, ez szexibb, mint a fogkefe. Azonnal engedelmeskedem a parancsnak. Jesszusom, vajon meg tudom érinteni a bokámat? Úgy tűnik, könnyen megy. A póló felsiklik a hátamon, kitárul a hátsóm. Hála istennek, visszakaptam a bugyimat, de gyanítom, nem lesz soká rajtam. Áhítattal a popsimra teszi a kezét, és lágyan, tenyérrel simogatja.
Nyitva a szemem, látom a lábát az enyém mögött, semmi mást. Behunyom a szemem, ő pedig finoman félrehúzza a bugyimat, és lassan föl-le húzogatja az ujját a nemi szervemen. Felkészül a testem, vad várakozás és izgalom szédítő keveréke önt el. Christian egyik ujjával belém hatol, és élvezetes lassúsággal körözni kezd. Annyira jó! Felnyögök. Szakadozott a lélegzete, hallom, hogy nyögdécsel. Megismétli a mozdulatot. Aztán visszahúzza az ujját, és lassan, egyenként beilleszti finom golyókat. Ó, istenem. Testhőmérsékletűek, a szánk felmelegítette. Különös érzés. Amint bennem vannak, nem is igazán érzem őket – mégis tudom, hogy ott vannak. Christian a helyére illeszti a bugyimat, előre hajol, és ajka finoman érinti a popsimat. – Állj fel – utasít, és remegő lábbal felállok. Ó, most aztán érzem őket… nagyjából. Christian megmarkolja a csípőmet, és segít megtartanom az egyensúlyomat. – Jól vagy? – kérdezi, és szigorú a hangja. – Igen. – Tollpuhaságú a válaszom. – Fordulj meg! – Szembefordulok vele.